A legenda szerint egy őz és egy gondnok hűségesen szolgált egymás mellett mint egy szent erdő őrzői. De az erdő lángra lobbant és hamuvá égett. A veszteségtől felemésztett Félénk Őzgida állítólag a vidéket járja, álmaiban újra átéli a pusztítást – lassan ráébred a reményre, amely szunnyad benne és még mindig arra vár, hogy kivirágozzon.