Epikus
A Hamvak Gondnoka egykor ember volt, aki egy félénk őzgidával együtt a legnagyobb gonddal ápolta a szent erdőt – mígnem az a szeme láttára égett porig. Az ő szíve is hamuvá morzsolódott, mert elfelejtette, hogy a pusztulásból új élet serked. Most úgy tűnik, hogy a virágok, amelyeket gondoz, láthatatlanul lángolnak, kertészei immár az éjszaka üvöltő teremtményei.