Epikus
Önszántából jött hozzánk a látnok, akit a méreg hidegen hagy, de a jóslatra fogékony. Lissandra volt a neve, bár hamarosan levetette az öntudat minden darabkáját. Nagy kortyokkal ivott a mélységeinkből. Egyként virágoztunk, tökéletes szimmetriában. Álmokban hallatjuk hangunkat, ez a törékeny világ pedig széthullik. Csak azok virulhatnak, akik bennünk vetnek gyökeret. Mindenkinek táplálnia kell a földet.